Egy délután a tigrisbarlangban.
Egy köpésre van a Trocadérótól: egy ház hátsó udvarában, szigorúan délutáni nyitvatartással. Ráadásul a házban épp felújítják az első emeletet, úgyhogy állandó a fúrás-faragás.
Georges Clemenceau 1895-től haláláig lakott itt, egyedül, csak a személyzete társaságában. (Meg a borzalmasan hülye fejű terrierjével, Dunley-val, akiről kép is van.) Igazából elég apró, háromszobás lakás, aprócska kertrészlettel, ami ráadásul nem is az övé volt, hanem bérelte (még tyúkokat is tartott!).
Gyűjtötte a keleti műtárgyakat, az antik emlékekről készült fotókat, a kandallóban melegítette reggel a levest és élete végén már kesztyűben volt egész nap, mert erősen ekcémás volt és súlyos cukorbaj gyötörte. Viszont mindennap fürdött, és ragaszkodott a fürdőszobájához (ez nem volt általános a korban) – nyilván az orvosi múlt emléke.
Az asztalról könnyű lenne mondani, hogy „itt készült a magyar békeszerződés” – dehát nem itt készült. Volt egy dolgozója is, amiről nem tudtam rendes képet csinálni – de a békefeltételek igazából valamilyen nagy irodában álltak össze.
Orosz-ukrán háború és lengyel elnökválasztás – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Szent-Iványi István külpolitikai szakértő és Somkuti Bálint youtuber.
Bár most éppen van kormányfője Franciaországnak François Bayrou személyében, világos, célratörő, távlatos kormányzásnak továbbra sincs nyoma. Rajcsányi Gellért írása.
Az uniós birodalmi elitprojekt a lehető legtávolabb tartja az állampolgárokat a döntésektől.
Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.
A hosszú kormányzás nem visszaélést jelent a polgárok idejével, hanem lehetőséget kínál a nagy léptékű tervek és reformok végrehajtására. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter írása.
A Nemzeti Tömörülés elnöke kedvező fényben látja a helyzetet.
Akcióba lépett a FEB.
Lázár János a németeket okolja.
